MAGYAR PÖRKÖLTET EVETT, AMIKOR AZ EURÓPAI MÉG KÖLESKÁSÁT
Kiszely István jeles magyarságkutató a nagy közönségsikernek örvendő előadás szerkesztett, rövidített változatát olvashatják.
Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész. Biológus, orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar őstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen vércsoportba tartozott. Később a nagy mitokondriális DNS kutatást végeztük egy jelentős nemzetközi kutatócsoporttal. Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor éppen rossz
elvtársaknak minősültek a kínaiak.Mindig azt tettem, amit nem illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz később a jó. Amikor a kínai követségről kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerűségből abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét, őseit, akkor válasza egyértelmű: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint mi.
Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak
A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt, hogy a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság származik. Ne nevessenek! A magyarságeredetről szóló történelmünk politika volt! Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. Kossuthot, Széchenyit, Petőfit, Shakespearet szoktam idézni. Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: "hazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és hazudtunk este". Ennek az embernek teljesen igaza van. Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar történelmet is.Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok egyik-másik előadóhoz? Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki ugyanazt mondja, csak más-más oldalról. Mi ma azért vagyunk itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a Nemzeti Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót, hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma Kolozsváron az Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak, hogy a magyarság eredetéről kolozsvári közönség előtt beszéljek. Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: "eddig
az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs." Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére. A Monarchia elmélete szerint őseink átkelnek az Ural-hegységen, majd ott éltek gyűjtögető, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan valamilyen oknál fogva őseink lemennek Levedi törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a mezőgazdaságot, az állattartást, a szőlőművelést. A hithű monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor
megjelennek délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt népnek kellett lenni! (Hál` Istennek az arabok erről semmit nem tudnak. Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence előterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyők, és hátba támadták a magyarok őseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpát-medencébe, mert más választásuk nem volt.
Európában egyedüli népként sokasodtunk harmincszorosára
Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar
őstörténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után harmincszorosára
megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg
tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi-, tárgyi
kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népművészetünket,
hitvilágunkat.
A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét millió ember
élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolc millióan vannak.
Kilencszeresére sem tudtak sokasodni.
Mi egy idegen világba érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk
harmincszorosára sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem
tudta megtenni. Gondolják végig!
Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és â013 fogadjuk már
el â013 most is idegenek vagyunk. Minden európai nép indoeurópai: a
skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az itáliai, a görög, a
szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a
kultúrának minden részét meg tudtuk tartani. Nemrég egy etruszk
temetőt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal
elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az olasz kollégám, hogy
tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok között?Valami
közhelyet mondtam. Azt mondta: "amit ön itt lát, az semmi nem olasz.
Mi átvettünk mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktől, az
illíréktől, venétektől. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az asztalnál.
Ott a Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon
itt a terítő. Az első szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta,
a tészta, ami Itáliának a jellegzetessége. Az első tésztát
Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök éltek. És
mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök behozták a
kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van rajt
formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott
háziasították, ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk,
magunkévá tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb
kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem
folyamán csak vesztettek, csak koptak, csak adtak. Kérem, önök többet
adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak belőle, vagy
tőlük." Olasz kollegám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az
olasz ismeri a magyar őstörténetet. Ismeri azt a csodát, amit mi
véghezvittünk?
A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk
Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében.
Nagyon szeretem a református kollégiumok könyvtárát. Török időkben a
török például nem jutott fel Észak-Magyarországra. A német
választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia
hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt
három és félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A
sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves
tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon
vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár
kiemeli, elviszi és csak kutatási engedéllyel kérhető ki. Elolvasom a
négyszázhatvan éves tankönyveket és a következő áll benne: a magyarság
három hullámban jött be a Kárpát-medencébe. 361-ben, mint hunok,
568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád népe. Akikhez
1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és
nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebből ki
szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a
magyar őstörténet. A hunoktól a kunokig ez a népesség belső Ázsiából
hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött.
Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia
gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika
között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak meg
szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a
Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a
Duna-Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő gepidákat.
Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A
maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt. Ők
a székelyek. Ezt jól tudjuk.
A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz
Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát
a történész nem miniszterelnök, nem agysebész: a történésznek mindig
szüksége van a vajas-kenyerére egy kis szalámira, netán kaviárra. A
történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a
nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az
ismereteket, a kódolt ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a
kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél.
Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük
el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer
emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a
világhálón, el lehet olvasni!. Csak amíg a finnek átírták a
tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ
legjelentősebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról,
nehogy megtudjunk belőle egyet, s mást. Nem én tettem a világhálóra a
mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi
köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a
belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én
teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta,
nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita
vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában.
Ne beszéljünk mellé! Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt
vállaltuk és vállaljuk.
Széchenyi írta a naplójában: "minden mag, amit elvetek, ki