Vírusmentes burgonya

VírusMentes Burgonyát MONDD Akarsz-e Enni? 

http://www.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=70885 

Probapóka - 2009.05.31 20:38

Mert létezhetne a te asztalodon is!

Bepillantás az egészséged üzletien mocskos tönkretételébe, létezik egy világ, ami mindent megtesz hogy se neked sehol máshol ne ehess(ünk) vírusmentes burgonyát,
pedig létezik sok fajta.
De megtudhatod milyen állami intézkedéssel tették tönkre a maradék hazai fajtákat,
hogyan kényszerítik ki hivatalok hivatalnokai, hogy jó burgonya helyett beteget termesszenek minden évben!
És te szidod a termelőt?
Szidod a Rendszert?
És én Összeesküvést emlegetek?
Ez nem az!
Ez egy új önpusztító világrend normális működése!
Itt a családod fél életének kifosztása a normális, és te vagy rendszer-idegenül összeesküvő, ha megpróbálod megtartani az otthonod, amit akár csaknem teljesen kifizettél már!

Ez már államellenes össze-esküvés tőled, amiért emberként akarsz élni!
Na de ne hidd el miféle tudatosan megrongált génkészletet, etetnek meg veled,
nekem mindegy és leéltem egy éhezéses időszak utáni zabálósan jóllakható életet lényegében biztonságban, TE már mindenféle hitegetéssel-csalással felcicomázott környezetben tanulod, hogy semmi sem az, aminek látszik, de a TE gyerekeid a fogantatástól vannak már megmérgezve!

Eddig az én cikkem, és innen csak egy történet egy segítségkéréssel, ma segíthetnél te, holnap jobbá lehetne az életed egyetlen Burgonyányit legalább!
""" Dr. Sárvári István családjának története hosszú évtizedekkel ezelőttre nyúlik vissza. Mint a népmeséink legkisebb fiai, a Sárvári-dinasztia minden akadályt legyőzve váltotta valóra saját tündérmeséjét. Az ígéretes kezdetek után azonban jött a hidegzuhany, a történet, pedig rémálommá változott…
A nagyapa, Sárvári István - történetünk legidősebb szereplője - éppen hazatért az első világégést követő olasz hadifogságból és családot alapított Zsana-pusztán, az Alföld kellős közepén. Burgonyát kezdett termeszteni, szíve minden jóságát beleadva. Jó eszű parasztember lévén hamar rájött arra, hogyan lehet a lehető legjobb minőségű vetőburgonyát előállítani, és el is látta vele a környék minden gazdáját. István fia, már kisgyermekkorában különös érdeklődést tanúsított a burgonya termesztése iránt, jó szemmel figyelt meg mindent, majd a burgonya nemesítésébe fogott, miközben elvégezte az egyetemet Gödöllőn.
Édesapám hamar észrevette, hogy a rendszeresen pusztító fitoftóra, illetve a különböző vírusok és a kártevők által hordozott betegségek, az azokra fogékony burgonyákban hatalmas károkat okoznak. Egy-egy betegség, akár a lehetséges termés felét is képes tönkretenni! De a vad-burgonyafajok tanulmányozása közben arra is rájött, hogy bizonyos rezisztenciák kialakítása lehetséges, így a növény saját magán belül, genetikailag is képes volna ellenállást kifejteni ezekkel a megbetegedésekkel szemben - mesél a kezdetekről dr. Sárvári István, aki a sorban a második generáció egyik képviselője a családban. - A nemzetközi génbankoktól megkapta az általa kiválasztott kilenc féle vad-burgonyafaj mintáit, majd annak ellenére kezdett bele kísérleteibe, hogy a nála jóval tapasztaltabbnak tűnő akadémikus szakemberek nem sok jövőt jósoltak neki, mondván, hogy a világ nemesítői megoldották volna már a rezisztens fajták előállítását százötven év alatt, ha az lehetséges lett volna.
A rezisztenciára történő nemesítés, vagyis a növények ellenálló képességének növelése ekkorra már 150 éves múltra tekintett vissza szerte a világon, mégsem sikerült elérni a kívánt eredményt. A krumpli nemesítése ugyanis korántsem egyszerű feladat. Új burgonyafajtát, csak a virágain keresztül, az úgynevezett keresztezéses módszerrel állítanak elő, és a genetikai lehetőségek már a megfoganás pillanatában eldőlnek, később ezekbe csak mesterséges indukált mutációval, vagy GMO technikával lehet beavatkozni. A burgonya négyszeres kromoszómakészletének köszönhetően olyan nagy a genetikai hasadás lehetősége, hogy ha csak egyetlen szülőpárral folytatna a világ valamennyi nemesítője keresztezéseket, akkor mintegy 473 milliárd év alatt merülne ki minden genetikai variáció, ami közel százszorosa a Föld jelenlegi korának.
A több évtizedet jelentő nemesítési projektek, általában az idő hiányába buknak bele. A nemesítőknek nincsen elég aktív életidejük, a húsz-huszonöt évnél hosszabb időt jelentő nemesítési időtávot felölelő programokat megvalósítani, hiszen mire beletanulnak a szakmába, és vezető beosztásba kerülnek, rendszerint már a negyvenes éveiket tapossák. Az elődök rendszerint nem hagynak a konkurens utódokra olyan eredményeket, amit csak éppen be kell fejezniük, és a babérokat learathatják. A dinasztikus nemesítés, viszont az eredményeket hiánytalanul adja át az utódot jelentő családtagnak, sőt olyan szakmai fogásokat is, amelyeket sehol sem tanítanak.
A hivatalosan támogatott nemesítés bizonytalansága logikusan hozta azt a következtetést, már a kezdetektől fogva, hogy ennek eredményeként a magánnemesítés a családunk hobbijává vált, magánkertekben, bérelt területeken, hiszen máskülönben ki lettünk volna szolgáltatva a pénzadományozók kényének-kedvének. Édesapámnak kilenc vadburgonya fajból sikerült létrehoznia első nagy ellenálló képességű faj-hibridjeit úgy, hogy többszöri visszakeresztezéssel a vad tulajdonságokat kiiktatta, de a rezisztenciát megőrizte. A sokszoros visszakeresztezés eredményeképpen jött létre az egyetlen burgonyafajtánk a Magyar-rózsa a hetvenes évek végén, amelyet hatalmas ellenszélben, nagy harc árán sikerült fajtaelismerésben részesíttetnünk, - folytatja a történetet ifjabb Sárvári István.
Érdemes még visszamennünk a hatvanas-hetvenes évek fordulójára. Ebben az időszakban, és ezt megelőzően is, a hazai burgonyatermesztés alapját jelentő vetőburgonya előállítása, az úgynevezett holland-minta alapján, a szárfelhúzásos technológiával folyt, hiszen ez volt az egyetlen védekezési lehetőség a levéltetvek által terjesztett levélsodró vírus ellen. Eszerint a levéltetvek invázióját követő tíz napon belül meg kellett semmisíteni a burgonya lombját, nehogy a levéltetvek által terjesztett vírusbetegség a gumóba kerüljön - azzal ugyanis a szaporítóanyag végleg megfertőződik, és örökre alkalmatlanná válik a további szaporításra. Az állam a szárfelhúzást, mivel terméskieséssel járt, 25 százalékos dotációval jutalmazta, hiszen így értékes és minőségileg megfelelő szaporítóanyaghoz juthattak a termelők.
Az 1968-as „Új gazdasági mechanizmus” bevezetése azonban nem várt akadályokat állított a magyar csodakrumpli elé, de más növényfajok nemesítői is sokat tudnának mesélni erről. A Magyarország gazdaságát részben megnyitó rendelkezések, a nyugati érdekszféra számára új piacokat jelentettek. A magyar állami irányítás (lehet találgatni, hogy milyen érdekszférához kötődő tanácsra), megszüntette a szártalanítási felárat, aminek következtében egyetlen termelő sem végezte el a szártalanítást, ezért nem meglepő, hogy alig négy esztendő alatt, teljesen szabványon kívülivé vált a teljes magyar vetőburgonya készlet, amely előtte az ország burgonyatermelésének 90 százalékát adó hazai fajtákat a sírba tette. A nyugati burgonya-kereskedők ekkor felajánlották, hogy segítenek a magyar gazdákon. A külföldi nemesítésű fajtáik vetőgumójával, technikával, gépparkkal látták el őket. Ez a nagyszabású sokkal nagyobb költséget jelentő manipuláció, (amely sohasem jöhetett volna létre a hazai kiszolgáló apparátus segítsége nélkül), igencsak széles felvásárló piacot biztosított a „segítőkész” külföldi partner számára, amit a Magyar Népköztársaság még 70 százalékos állami támogatással is megfejelt. Az új fajták megjelenésével szinte egy időben, törölték a fajtalistáról az addigi magyar nemesítésű fajtákat (Gülbaba, Kisvárdai rózsa, stb.). Így, a teljes magyar krumplitermesztés az új, külföldi érdekektől vált függővé, amely hegemónia még ma is tart.
Ilyen politikai és gazdasági környezetben szerettük volna bejegyeztetni első rezisztens nemesítésű fajtánkat, a Magyar rózsát, de folyamatosan beleütköztünk a külföldi érdekeket szolgáló, magyar hatóságok által épített falakba, ami érdekes módon, csak a magyar nemesítést sújtotta, - mesél az első komoly nehézségekről a burgonya-nemesítő család egyik meghatározó képviselője. - 1970-es évek vége felé, már nem tudták a legális látszat fenntartásával tovább akadályozni a Magyar rózsa fajtánk jegyzékbe vételét, ám abban a pillanatban, ahogy regisztrálták, megindult a támadás ellenünk, és a fajta ellen, hogy megakadályozzák az elterjedését. Három évig szélmalomharcot vívtunk, próbáltunk megfelelni minden új előírásnak, ám végül feladtuk. Úgy döntöttünk, hogy ha túl akarjuk élni, akkor meg kell hajolnunk a túlerő előtt, és illegalitásba kell vonulnunk saját hazánkban. Ettől kezdve, többé semmiféle olyan információt nem hoztunk nyilvánosságra, amely a külföldi érdeket sértette volna.
A Magyar rózsa elismerése, hatalmas pánikot okozott a burgonyapiacon. Az addig ismert nyugati nemesítésű fajták mind a „fogékony fajták” köréhez tartoztak. A külföldi évszázados rezisztencianemesítés ellenére, még ma is olyan fogékony fajták uralják a világ burgonyatermesztését, amelyek hatalmas, 30-50 százalékos terméskiesést mutatnak egyetlen évi termesztés után, főleg a leromlást okozó betegségek által jobban sújtott térségekben. A biztos bevételre alapozva, természetesen a vetőanyag forgalmazóknak nem állt érdekében ellenállóbb vetőburgonyát piacra dobni, (és ez a saját nemesítőiknek is feladata volt), hiszen így a termelőknek minden évben fel kell újítaniuk a vetőburgonya készletüket, mert meg kellet vásárolni az újabb adag fogékony burgonyát, ha nem akarnak nagy veszteséggel termelni. A krumpli szinte az egész világon alapvető élelmiszernek számít, ennél nagyobb üzlet talán nincs is a szántóföldi növényeink között, egységnyi területre vetítve. Ezzel a gyakorlattal szemben, pedig egy szinte ismeretlen, családi nemesítés eredményeképpen, megszületett néhány olyan széles spektrumú rezisztens burgonyafajta, amelyek nem csak a vírusoknak állnak ellent, hanem a fitoftóra változékony bio-típusaival szemben is, ezáltal permetezni sem kell ezeket, de ennek ellenére a tárolási veszteségeik is elenyészőek…
A külföldi érdekek eluralkodásának időszakában, egy magyar szövetkezet megkeresésére nemesítettem burgonyát, ami szembe ment az akkori, külföldi érdekeket támogató tendenciával. 1982-re a vírus-rezisztens Magyar rózsa fajtából 510 tonna, nulla százalékos fertőzöttségi arányú, vetőburgonyát állítottunk elő. A Vetőmag Vállalat, aki akkoriban a magyar vetőmag-importot teljes egészében uralta, azonnal felajánlotta a szövetkezetnek az import burgonya országos terjesztésének 10 százalékát, amiért a szövetkezet évek óta harcolt, de csak azzal a feltétellel, hogy megsemmisíti ezt az 510 tonna Magyar rózsa fajta vetőgumóját. A szövetkezet azonnal elfogadta az ajánlatot, (hiszen a szövetkezet számára a nemesítésünk, mint utóbb kiderült, csak a nyomásgyakorlás eszköze volt), kihordták az erdőbe, és hagyták megfagyni ezt a hatalmas mennyiségű, jó minőségű krumplit - avat be dr. Sárvári István a kommunista idők alatt elszenvedett nemtelen támadásokba. - Ha ugyanis ez a vetőanyag mennyiség kiszabadult volna a szövetkezeti területről, semmi nem állíthatta volna meg a sikerét, amely aláásta volna a hitelességét az addigi gyakorlatnak, hogy csak a külföldi a jó, amit minden média harsogott!
Valakiknek tehát érdekében állt, hogy a Sárvári-család nemesítési eredményei ne kerülhessenek nyilvánosságra. Az ellenálló burgonyafajták, ugyanis nem csak a betegségeket tűrték, de többször is visszaültethető lett volna a vetőanyaguk. Ezzel szemben, a nyugati nemesítésű burgonyafajtákat minden esztendőben fel kell újítani, ha nem akar a termelő nagy veszteséget elérni. A Magyar rózsát divat volt ócsárolni felsőbb kezdeményezésre, mert alapvető külföldi érdeket sértett, (de nem a magyar termelők érdekét sértette), hiszen többször is vissza lehetett volna ültetni a vetőanyagát, lényeges termelési veszteség nélkül.
- Az 1970-es évek második felében, amikor a magyar vetőanyag-behozatalt kellett újratárgyalni, egy hónap leforgása alatt édesapám ellen egy, ellenem négy merényletgyanús kísérletet követtek el ismeretlen tettesek, amit lehet, hogy csak drasztikus figyelmeztetésnek szántak, mert valami csoda folytán életben maradtunk. - Sárvári úr szavai egyik döbbenetből a másikba taszítják az embert. - A keszthelyi burgonyakutatási intézetben, amelynek édesapám akkoriban a vezetője volt, rejtélyes módon az összes fóliaházban, elképesztően nagy mennyiségű fonalféreg cisztát talált a hatóság, természetesen bejelentésre kivonulva, amely karantén kártevőként szerepel Magyarországon, így lehetővé vált több millió hibridnövényt megsemmisíttetni, amely a nemesítés kiinduló anyagát képezte. Kinek az érdekét is szolgálta ez a gyanús akció? Érdekes módon, minden fóliaházban, amelyekbe kívülről sohasem vittek be burgonyagumót, amivel bekerülhetett volna egy-egy rátapadt ciszta, olyan mennyiséget találtak, ami ugyanolyan koncentrációban volt jelen az egy éve használt házban is, mint amit tíz éven át használtak. Feltehetően valamilyen érdek hozta létre ezt a helyzetet, hiszen csak el kellett szórni a cisztákat a föld felszínére, a többi már a természet dolga, és egy éber megfigyelőnek. Az elmúlt évben, viszont hasonló indíttatású eset történt szintén Keszthelyen, miután kezdett teret nyerni több Keszthelyi fajta termesztése. Ebben az esetben viszont olyan baktérium jelent meg a vetőburgonya szaporító területükön, amely szintén karantén listán van Magyarországon. A szakmai megállapítás szerint, az öntözővízzel került be a burgonyaterületre a baktérium, amely nálunk nem honos, és vízben nem is szaporodik, legfeljebb az öntözőszivattyúhoz juttatva jelenhetett meg a burgonyatáblán. Nem érdekes, hogy a piszkos munkát a Magyar hatóságokkal végeztetik el?
Az 1990-es években, Erdélyben végeztek összehasonlító kísérleteket a mi rezisztens fajtáink és a fogékony külföldi fajták között. A sors úgy hozta, hogy a Skót kutatók, a saját, betegségekre fogékony fajtáikat meglátogatták augusztus végén, és ott szembesültek azzal a ténnyel, hogy létezik a Sárvári féle fitoftóra rezisztens fajta is, amely eddig ismeretlen volt a világ számára. A kutatócsoport mintát kért Sárvári úrtól, hogy bevizsgáltassa az addig világviszonylatban megvalósíthatatlannak tartott rezisztens burgonyagumókat. Két éven át, a világ, különböző laboratóriumaiban próbáltak rájönni a titokra, sikertelenül, de megállapították, hogy a világ legrezisztensebb fajtáit vizsgálták. Ekkor a külföld ismét segítséget ajánlott, ezúttal egy magyar magánvállalkozásnak.
1996-ban egy dán mezőgazdasági vállalat, két skót magánszemély és a mi családi vállalkozásunk egyharmad-egyharmad arányban Sárpo, azaz Sárvári Potato néven létrehozott egy kft-t. A mi feladatunk a szellemi munka, a kutatások, a nemesítés volt, a dánok a pénzügyi támogatást, a skótok pedig a nemzetközi kutatások és kísérletek megszervezését vállalták magukra - mesél az ígéretesnek tűnő kezdetekről Sárvári úr. - Két év alatt azonban, egy számunkra már jól ismert ország, a Dán cégbe juttatta be egy emberét kereskedelmi igazgatónak. Természetesen azonnal értéktelen lett minden nemesítési eredményünk, mert az új ember véleménye szerint, nem fajtaképesek a burgonyáink, Csak az volt az érdekes, hogy ez a Dán cég az óta, a mi fajtánkkal tört be az Afrikai, most a Pakisztáni, valamint az Indiai és a Kínai piacot vette célba. A Dán cég egyoldalú tőkeemeléssel próbálta meg kitúrni a Skót társát a Sárpo Kft-ből, a család genetikai bázisát, pedig el akarta venni tőlünk, ám szerencsére az akkori magyar társasági törvény módosításai megakadályozták ebben.
A cégen belüli harcokban Sárvári István családja igyekezett a mérleg nyelve maradni, hiszen két sokkal tőkeerősebb vállalkozás bármelyikével szemben, egyedül maradva, esélytelen lett volna az önálló megmaradás. Áthidaló megoldásként a folyamatos finanszírozási problémák és ellenségeskedések után Skóciában létrehoztak egy alapítványt, amely szűrőként funkcionált volna ebben az indulatoktól forrongó érdek-háromszögben. A Sárvári Kutatási Alapítvány (Sárvári Research Trust) nonprofit jelleggel működik, az eredeti elképzelés szerint, neves szakemberek segítségével közvetítve a magyar kutató és a tőkével rendelkező társtulajdonosok között.
Az alapítvány elnöksége a mai napig nem állt fel. Az egyetlen pozitívum, így visszatekintve, hogy sikerült munkánknak megnyerni dr. David Shaw-t, a nemzetközi hírű fitoftóra-kutatót. Az ő munkája, kísérletei, publikációi, és a világ minden tájáról érkező tanítványainak hála, a Sárpo burgonyafajták világhírre tettek szert - folytatja a történetet Sárvári István.
A cégen belüli ellentétek azonban a sikerek ellenére sem múltak el. A dán fél megtagadta a finanszírozást, (biztosan nyomós oka volt erre, hiszen neki volt és van saját nemesítő bázisa is). Év közben azonban nem lehetett már leállítani a kísérleteket, hiszen akkor a genetikai állomány is örökre veszendőbe ment volna. A skótok folyamatosan bíztatták a családot, hogy keresik a lehetőségét, hogy folytatható legyen a finanszírozás, csak tartsunk ki. A kutatásokat abban az évben végül hitelekből kellet fedezni, és a Skót fél is elfeledkezett még értesíteni is bennünket arról, hogy valamilyen okból befejezték a finanszírozást. Utólag nem hivatalos forrásból értesültünk arról, hogy a Dán és a Skót fél valamilyen egyezségre jutott egymás között!
A kényszerből felvett kölcsönök tekeredtek most a nyakunkra, mert kiderült, hogy a két másik fél mégsem tudott megegyezni a folytatásról, így a támogatásuk is véglegesen elmaradt. Most a jelenlegi gazdasági válság miatt, kénytelenek vagyunk eladni a telepünket, hogy annyi pénzünk legyen, amiből az adósságot lerendezzük, és lehetőségünk legyen a folytatásra - meséli kissé reményvesztetten a kutató. - Most is csak vergődünk, mert az a burgonyamennyiség, amit a Magyarok Szövetségének hathatós és önzetlen segítségével el tudunk adni, csak a napi számlákra elég, de ha elfogy, akkor már arra sem lesz pénzünk. Tíz családtól kellett megvonnunk a megélhetés egyetlen lehetőségét, mert nem tudtuk a bérüket kifizetni. A bankkal szemben már így is több hónapos csúszásban vagyunk. Idén már arra sem volt pénzünk, hogy elültessük a következő évi veteményt, ami veszélyezteti több évtizedes munkánk eredményét, ami igazi hungarikum.
Pedig a Sárpo Míra fantázianévvel jelölt burgonyájuk világszerte nagy elismerésnek örvend. Termesztik is Európa-szerte, Afrikában, sőt Ázsia egyes részein is kísérleteznek vele, termőterülete egyre nő. A probléma csak az, hogy a nemesítésre vonatkozó szellemi jogdíjak valahogy elvesztek a sok belharc közepette. Újra kellene tárgyalni a szabadalmi jogokat, ám a perre sincsen elég pénzük. Ördögi kör.
A mi rezisztencia-nemesítésünk a vegyszerfelhasználás ellen harcol, ami persze megint vegyipari érdekeket is sért. Mi, több generációs áldozatos munkánkkal, csak érdekeket sértünk azzal, hogy a rezisztencia-nemesítéssel foglalkozunk. Ezért is kellett illegalitásba vonulnunk, és ezért tartunk most ott, hogy közel hetven év munkája veszendőbe mehet - elemzi a problémát Sárvári István. - Mi nem mertünk a génmódosításhoz nyúlni soha, bár lehetett volna. De a látszólag könnyebb munka több problémát hozhatott volna létre, mint amit megoldott volna. Mi féltünk olyan területre merészkedni, amely nagyon sok tisztázatlan kérdést vet fel, és amit sokkal egyszerűbben is meg tudtunk oldani. Az emberi genom felderítése nyilvánvalóvá tette, hogy a genetikai állományunk 97 százaléka ismeretlen, fraktál-kódolású genetikai információt rejt, aminek csak a jövő kutatása fogja felderíteni a szerepét és hatásmechanizmusát. A természet nem tart fenn felesleges dolgokat, főleg nem ilyen arányban.
Az ilyen bonyolult DNS-szerkezetek esetében lehetetlen előre meglátni az esetleges veszélyeket. A génmódosított élelmiszerek emberi testre, az anyagcserénkre, az immunrendszerünkre, a bélflóránkra, stb. gyakorolt hatása előre megjósolhatatlan. Nagy körültekintést igényel ez az új tudományterület! Akár két-három generáció is eltelhet addigra, mire egyes mutációk, vagy káros hatások a felszínre kerülnek. Éppen ezért a Sárvári-család mindig is óvatos volt a mesterséges génmanipulációval szemben. Sokan ugyan úgy gondolják, hogy csak így lehet a megfelelő növényeket létrehozni, (főleg, ha a kutatására sok pénz nyerhető bizonyos pályázatokon!), ők viszont a kemény munkájukkal folyamatosan cáfolnak rá a génmódosítás szükségességét hirdető dogmákra. Vannak még kihasználatlan lehetőségei a hagyományos nemesítésnek, csak megfelelő módon kell alkalmazni.
Több mint negyven fajtaképes burgonyánk van talonban, ezen kívül világszerte száznál is több fajtánkkal folyik a kísérletezés. Az elmúlt évtizedek alatt, a családom 100 millió burgonya-hibrid szelekciójával fejlesztette ki a rezisztens fajtáit, ami világviszonylatban több szempontból is egyedülálló. Más cégek évente alig pár tízezret tudnak megvizsgálni - sorolja eredményeiket kétségekkel küszködve. - A politikai döntéshozók felelőssége, hogy ez Magyarországon így működhetett az elmúlt évtizedekben. Pedig, óriási fejlődési karrier előtt állhatnánk, az országnak, a Magyar agráriumnak milliárdokat hozhatnánk… Miért ne tudnánk a harmadik világ piacát mi kézben tartani a bio-termesztés vonalán? Ezekkel a rezisztens fajtákkal Európa éléskamrája lehetnénk! A Kínai, az Indiai piacot miért engedjük át másoknak, amikor a mi potenciális lehetőségeink sokkal nagyobbak lehetnének?
A külföldi lobbi azonban folyamatosan erősebbnek bizonyul, de ez csak a hazai támogatók részvételével működik így. A történet jelenlegi állása szerint a Sárvári-család közel hét évtizedes munkája került veszélybe. A kényszerű hitelfelvétel, a támogatók meghátrálása és a gazdasági válság teljesíthetetlen feladatok elé állította Magyarország egyik legnagyobb potenciális lehetőségek előtt álló családi vállalkozását. A banki méltányosságban nem bízva, jelenleg csak a magyar emberek segítségén és összefogásán múlik fennmaradásuk. A családon segíteni vágyó magánszemélyek és vállalkozások az alábbi elérhetőségen rendelhetnek a világhírű Sárpo-burgonyákból, akár elfogyasztani, akár termeszteni szeretnék őket:
isarvarikukacfreemail.hu
Mobil: +36/30/638-42-36
Fax: +36/88/415-278